Kicsit vegyes érzések kavarognak most bennem, mivel egyrészről délelőtt felordítottuk a szomszédokat Izland ellen aratott szenzációs győzelmünkkor, másrészt viszont elúszott a férfiak vizilabda esélye az esti meccsen. Talán a kajak aranyak kompenzálnak kicsit a keserűségen és ugye, most is azzal vígasztaltuk magunkat, hogy bármilyen fájó a dolog, akkor is itt lehetünk és láthattuk. Bár mostanában már egyre több az olyan élmény, amit kompenzálnunk kell a szokásos "maradj csendben, ingyen volt, élvezd!" szlogenünnkel, azért nem sok kedvem van még a hazautazáshoz. Túl hamar hozzá tud szokni az ember ehhez a könnyű léha élethez :).
A mai napra egyébként nem sok tervem volt, bár gondoltam rá, hogy megnézem a tegnap már kívülről látott hadihajót a Tower Bridge lábánál! Azonban kissé leapadt a ruhakészletem és kénytelen voltam mindenek előtt mosoda után néznem. Mivel a szálloda elmebeteg áron dolgozik (5 font egy polóért) ezért kicsit utánna kérdeztem a környéknek és sikerült is találnom egy laundryt a közelben. Az elég vicces volt amúgy, hogy a szálloda egyik recepciósa ajánlotta, maguk helyett (mondván, hogy az ő áraik tényleg húzósak). Első nekifutásra holnapi napra készültek volna el a cuccok, de egy kis kedves győzködéssel sikerült kieszközölnöm egy 2 órás munkaidőt. Amire a kézis srácok végeztek a meccsel meg is voltam, így hamarosan indultunk is a Magyar központba a jegyekért. Sajnos elég bosszantó mód csak C kategóriás belépőt kaptunk (már megint a telhetetlenség), ami a jobb felső szektorba, a 27 sorba szólt. Nem volt tökéletes kezdés a meccshez... Közben azért rákérdeztünk, hogy mi a helyzet a többi jeggyel (be szeretnénk jutni valamelyik kézilabda meccsre a hátralévőkből) de közölték, hogy csak sorsolásos alapon, illetve sorszámmal jelentkezés után lehet csak venni. Holnap megpróbálok bejutni időben, hátha benne leszünk a szerencsés kiválasztottakban. Az iroda mellesleg már kitette a nem árulunk többé belépőt táblát, bár lehet csak az angolok elüldözésére. Meglátjuk...
Elindultunk az olimpiai parkba ezután, ismét a Javellin-t választottuk, mert tényleg elég menő cucc :) most már tényleg úton útfélen jegyvásárlók állnak, kicsit kezd olyan érzésem lenni, mint a keleti aluljáróban a homless kéregetőkkel. Nem akarok persze bántani senki, mert tudom milyen piszok szerencsés helyzetben vagyunk. Megismerkedtünk ismét pár hazai arccal is sőt a vizilabda stadionba segítettünk bejutni is pár Magyarnak egy kis trükkel. Egyikük bejött "legálisan" és odabent összegyűjtött párat, amit kivitt a barátoknak, akik ismét bechekkoltak a mi jegyeinkkel. Mivel a belépéskor "lecsippantják" a belépőket egy kis magyarázkodás azért szükséges (jah csak kiszaladtunk kajáért stb..) de ugyebár leleményes nép vagyunk ;)
Sajnos a meccsen nem voltunk leleményesek. Nem akarom a bíráskodásra fogni, bár elég leplezetlenül ellenünk fújtak. Igazándiból be kellet volna lőni a helyzeteinket és úgy sima lehetett volna, de ilyen szörnyű emberelőny kihasználással esélyünk sem volt. Szép volt, jó volt, marad a helyosztó, amin azért tovább biztatjuk a fiúkat.
Jah igen... Volt egy érdekes, vagy inkább kicsit butának nevezhető élményünk is a csarnokban. Már napok óta megfigyeltük, hogy néhány család kisgyekkel érkezik a meccsekre. Jórészük persze ügyel a környezet kiszűrésére (pl. fülvédővel), vagy már elég idős a sráca, hogy elviselje a drukkolás okozta sokkot, a mai napon azonban színtiszta idiótizmust tapasztaltunk meg. Az apuka kengyelében ugyanis egy alig 3 hónapos kisbaba pihent, akivel beültek a magyar tábor előtti sorba. Kedvesség ide, jóhiszem oda azért úgy hiszem nem várható el a csendes drukkolás egy negyeddöntőn. A kicsi persze az első hangos szó után elsírta magát így gyorsan ki is menekítették. A szülők felváltva vigyáztak rá odakint azaz mindketten csupán egy félidőt élvezhettek a meccsből. Hogy a mundér becsülete védve legyen, és ne csak a Magyarok legyenek a bűnbakok "szerencsére" az USA- Horvátország mérkőzést ugyanúgy sírással tolerálta a baba. Nem igazán értem az ilyen szülőket. Vagy nagyon tájékozatlanok a sportokkal kapcsolatban, ami egy angol foci környezetben nehezen elképzelhető, vagy tényleg ennyire buták lehettek. A babát azért sajnáltam, lehet emiatt egy életre beivódik a tudatalatijába, hogy ne szeresse a sportot.
Holnap a folytatásban belekóstolok kicsit a pálya BMX világába, már nagyon kíváncsi vagyok, mert még sosem láttam ilyet és a pályán sem jártam még.
Cheers!
