Ez egy meglepetés nap volt. Meglepetés, mert alapból csak egy eseményt tevezetem és mégis reggeltől estig sikerült látni és átélni valót prezentáli.
Ismét délutáni sporteseményem volt, ezért nekiindultam egy kis látnivaló keresésnek. Kicsit bajban voltam, mivel a fő attrakicókat már végigjártam, ami maradt abból pedig nem akartam túl időigényes dolgot választani. A múzeumokat inkább skippeltem, mivel gyönyörű idő kerekedett. Mivel a Fulham stadion látogatás nem sikerült valam jól, cserébe mindenképp keresnem kellett egy másik stadiont "hamár Anglia" alapon. A választás az Arsenal stadionjára az "Emirates Arena"-ra esett, mivel könnyű is volt elérni és az egyik kedvenc brit csapatom volt fiatal koromban. Nem kellett csalódnom. Egy kisebb összegért bejárhattam az egész arénát, a VIP páholytól kezdve, az öltözőkön át a kispadig. Ráadásul még egy audio kommentátort is kaptunk, "ami" végigvezetett a stadionon. Elég felemelő élmény volt a játékoskijárón keresztül kijutni a stadionba, majd beülni Wenger mester helyére, majd utána betérni a sajtószobába és helyet foglalni a pódiumon. Csapathűségtől függetlenul tudom bárkinek ajánlani, aki errefelé vetődik. Külön említésre méltó dolog, hogy amelett, hogy a játékosokat bemutató képek és a stadiont szegélyező szobrok mellett nagyon sok figyelmet fordítanak a szurkolókra is. Egy nem rég indult kezdeményezés miatt az aréna külső sétányát végig a saját szurkolóik portréjával díszített zászlókkal van körülvéve, és a stadion bejárata előtt is épp most kövezték a talajt, a támogatók nevével diszített téglákkal. Igazán szép és követendő példa ez.
Mivel ez a séta azert elég sokáig húzódott, inkább elindultam Startford irányába a 3 órás kezdésre. Ez volt életem első hivatalos BMX versenye, ráadásul free style-on kívül még em hivatalosan sem láttam soha ilyet. A pálya elég látványos 4 nagyobb kanyarból álló hullámvasút. Bár "E" kategóriás jegyem volt, melepetésemre tökéletes pozícióban ülhettem, közel a versenyhez. A futamok meglehetősen gyorsan lezajlanak, nagyjából fél perc alatt végigsuhannak rjata a versenyzők, azonban a látvány kárpótol mindenért (ráadásul kb 20 futamot elevzehttünk végig). Voltak látványos repkedések, hatalmas tömegbukás, a szünetben egy elég neves DJ zenélt, és közben freestyle BMX bemutató is volt. Igazi laza hangulat volt, kicsit el is ütött a megszokott olimpiai hangulattól. Ráadásul pedig szikrázó napsütést élvezhettünk végig, így kicsit ismét leégtem. Egyelen negatívumként azt tudnám megemliteni, hogy a versenyszámokidőzítése nem volt tökéletes, mivel pont egyszerre ért véget a mi versenyünk a somszédos gyephoki meccsel, így a kifelé vezeő úton olyan tömegvolt, mint 3 szieget együttvéve. Ráadásul mikor már majdnem elértem a kijáratot belefutottam a szintén pont akkor befejeződő vizilabda helyosztók közönségébe.
Végül azért sikeresen eljuttottam a Kensington Olympia állomásig, ahol a szokásos éves rendezvényét tartotta az egyik leghíresebb Angol sörfőző közösség. Ez volt a Great British Beer Festival.
A rendezvény egy nyugati pályaudvar méretű ( és kinézetű) csarnokban került megrendezésre (illetve még tart vasárnapig). Főleg rael ale főző cégekből állnak a kiállítók kiegészülve néhány cider-es standdal. A real ale információim szerint annyiban különbözik a sima ale söröktől, hogy ezeket még a érés befejeződese előtt kezdik csapolni, vagyis a kitöltésre kerülő nedűk még élnek a fogyasztás pillanatában. Gondolom nem kell modnai,ogy millió féle sört lehet megkóstolni és bár nagyon igyekeztünk nem sikerült a végére érnünk. A mai nap különlegességét mellesleg az adta, hogy minden évben az egyik napot kinevezik "Hut Day"-nek, azaz a kedves fogyasztó k
