Túl vagyok az eddigi leg élménydúsabb napon és végre (francokat végre) hazaértem, illetve hazértünk, mert sikerült végre beszerezni egy Mandeville babát is, ami tegnap hiánycikk volt a megastore-ban.
A mai nap volt az, amelyikre a legnagyobb kiványcsisággal készültem, egyrészt, mert még sosem voltam strandröplabda meccsen, másrészt éreztem, hogy a hangulat, ami fogad fenomenális lesz.
A Horse Guards Parade, ahogy neve is mutatja egykoron a lovas őrség székhelye volt. VIII. Henrik korában még tornákat is rendeztek itt, de sokáig parkolóként is üzemelt. A Trafalgar Square mellett található a terület, jórész füves park, amire most egy nagy stadiont építettek. Úgy gondoltam körbe járok a környéken még az esemény előtt ezért sétáltam kicsit a Temze parton, és a parkban mellette. Csak úgy mellékesen belebotlottam egy eredeti egyiptomi obeliszkbe, amit Alexandriából "Hoztak" magukkal az angolok az 1800-as években.
A stadionba a bejutás jó lassú volt, összevártak vagy 5000 embert és egyszerre eresztettek be bennünket. A park bejáratától nem messze két röplabdázó szobra alatt a Royal Guards fúvószenekara adott épp koncertet szokásos piros zubbonyban és medveszőr sapkában. Rég hallotam utoljára ilyesmit, így kicsit jólesett a nosztalgiázás. A kezdés előtt egy órával felrongyoltam a helyemre (pozitívum, hogy itt már áruktak pint sört is, nem csak 3 decis üveges heinekkent). Az idő tökéletes volt, néha felhős, de elég napos ahhoz,hogy a végére jól leégjen a karom és az arcom. Viszonylag magasan a 38. sorban kaptam helyet, de nagyon jó a stadionok kialakítása, így tökéletesen láttam mndent. Velem szemben volt a Tower épülete is így közben a városnézés is biztosítva volt.
Előzetes számításommal ellentétben nem 2 hanem 4 mérkőzésre szólt a belépő ez igen jól esett, miután megtapasztaltam a hely szellemét, ami nem engedett volna hamar eliszkolni.
Már a mérkőzések kezdete előtt megkezdődött a hagulatkeltés. A helyi műsorközlő hölgy elmagyarázta, hogy most nem Wibledon-ban vagyunk, így szinte kötelező hogy jólérezzük magunkat és ennek hangot is adjunk minden formában. Megtanultunk vezényszóra (vezénydallamra) üvölteni és begyakoroltuk a mexicói hullámot is. A jó hangulatról egy csapat táncoslány (és pár fiú), valamint egy DJ-vel keresztezett MC gondoskodott. Mivel minden pont között zenés betét volt, folyamatosan instruktálva együtt örjöngött az egész lelátó. Volt we will rock you, song2 és angol/skót bulihimnuszok tömkelege. Lényeg, hogy mindenki énekeljen tapsoljon vagy táncoljon (volt lakodalmas vonatozás is :D)
A sportesemény mellesleg 2 férfi és 2 női strandröpi meccsből állt. Először a Német csapat játszott a Kínai fiúkkal, majd miután bemelegedtünk, jöttek a lányok, Brazilia vs. Németek. Nem kell mondanom, hogy mekkora élmény a tűző napon sört kortyolva, bikinis lányokat ugrálni látni :) tömör gyönyör...
A meccsek után a monacoi herceg, Albert is előkerült, egy rövid riport erejéig. Neki is tetszett, amit lát, meg is jegyezte, hogy szivesen értekezik a dologról az angol herceggel.
Lányok után ismét lányok (görög-orosz) és közben is táncos lányok jó, jó jó!
Azt hittem, már nem lehet fokozni a dolgot, de kiderült az uolsó mérkőzés a Brit csapaté lesz, amikor is Braziliával csapnak össze. Eddigre már csordultig megtelt az aréna és zúgott a GGB-GGB!
Bár sport tudásban nem vehette fel az angol csapat a versenyt a Brazilokkal, derekasan küzdöttek, a közönség pedig tombolt. A meccs alatt akadt egy rövidke, de annál vidámabb intermezzo. Egy csapat kissé már illuminált angols srác elkezdett műanyag poharakból tornyot építeni. Először minden újabb poharat üdvrivalgás fogadott (ebbe gyorsan bekapcsolódott a közönség is), majd mikor a torony már vagy 2 ember magassá vált, megjelentek a biztonságiak. Rövid küzdelem után megszabadították a fiúkat a játékszerüktől, azonban a söröspohár utánpótlás kiapadhatatlan forrásokkal bírt. Elkezdődött újra a gyűjtés, és mikor újra megjelentek a biztonságiak is, megkezdte a torony a vándorlását. Mivel a rendezők csak a szektorok között tudtak közlekedni a pohártorony a székek és visítva röhögő brittek között menekülőre fogta a dolgot. Legalább fél órán keresztül ment a fogócska, egészen a stadion túlsó feléig. Odalent zajlott a meccs, de ez a "sport" annyira lekötött mindenkit, hogy szinte senki sem foglalkozott vele. Még a stadion kivetítőjén is ezt mutatták egy darabig. Természetesen a végén ismét elkobzásra került a dolog és hangos fujjolás közepedte elszállították a játékszerünk. A mérkőzés is végetért, az Angolok kikaptak, de senki nem volt szomorú.
Nem igen hiszem, hogy ezt a rendezvényt bármi is képes lesz űberelni, már csak a karibi hangulat miatt sem. Ha tehetem szerzek még jegyet a későbbiekre és elrángatom az összes ismerőst is, mert Londonban lenni és ezt nem átélni igazán vétek.
Éljenek a csajok és éljenek a fifikás angol hazafiak :)
Holnap pedig hajrá Magyarok, az ellenfél Montenegró!
