Végre, végre végre! Megnyertük az első pólómeccset a srácokkal. Igaz, ami igaz kijelenthetjük, hogy ez a kötelező győzelem kategóriájába sorolható, de akkor is győzelem. És az olimpián amúgy sem adják könnyen az ilyet.
Mivel a meccs ismét délutáni kezdésű volt, Gabi nyertestársammal nekiláttunk látnivalót keresni a délelőttre. Már jóelőre kinéztem magamnak egy helyet, amelyik fiatal korom egyik kedvenc hősét mutatja be, a Baker street 221b alatt. Akinek így nem tiszta a dolog elárulom, hogy nevezett cím alatt Sherlock Holmes és hű segítője dr. Watson tevékenykedett. Legendás! A hely amúgy egy 3 szintes tipikus angol bérház, melyet a detektívregények főhősének szellemében rendeztek be. Egy kicsit múzeum, egy kicsit panoptikum (a regények egyes jeleneteiT mutatják be a szobákban) és egy kicsit... kicsi. Szerethető hely kellemes hangulattal és sok lehetőséggel a fényképek készítésére (már a bejáratnál beöltözhetünk kissé és pózolhatunk a Scotland Yard egyik emberével). Mellesleg az egész utca Holmesról szól, a boltok, a pubok és az ajándék boltok...egy kivétellel. A Baker street közepén ugyanis található egy Beatles bolt, ahol a gombafejűek minden relikviája beszerezhető, még aranylemez is.
Bár csak a második meccs volt a miénk, kicsit sietősre vettük a tempót és a Hyde park mellett csak elrohanni volt időnk (azért még visszatérünk). Irány az olimpiai és a waterpolo arena...
Első meccs Szerb-Montenegró, azaz minden név "ic"-re végződik. A szerbeknek drukkoltunk, mivel így az Amik legyőzésével még lett volna esély a 2. helyre. Persze szépen elosztották a pontokat egymás között a kis mocsodékok :) a legnagyobb kérdés az volt számunkra amúgy, hogy az állandóan a szláv csapatoknak fújó bírók most kinek kedveznek. Nos senkinek és mindenkinek... Volt olyan támadás, hogy pár másodpercen belül elvették, visszaadták, majd megint elvették a labdát. Kicsit úgy tűnt, mint ha meg lennének zavarodva, hogy most akkor kinek is kell ítélni :).
Aztán jöttünk mi és a nem csupasz járófelülettetel rendelkező, kedves szomszédaink. A meccs nehezebb lett mint gondoltuk, mert nem figyeltünk a védekezésre. Bár így legalább láthattunk 32(!!) gólt. Mint egy kézilabda meccsen. A biráskodás szinte már megszokott volt, néma síp, ha mi támadunk, káromkodós cenzoros konstans sípfolyam ha az ellenfél... Kicsit röhejes, de ez van ha olimpiai címvédő az ember. Lényeg a lényeg meg vannak a pontok.
A meccs végére beesett Kokó is, és a folyosón sikerült belebotlanom Borkai Zsoltba és Szabó Bencébe is, és még egy közös fényképet is sikerült kieszközölnöm velük. Jó dolog ha az ember a sajtó oldalra kap jegyet :)
A meccs után elindultunk felderíteni az eddig még be nem járt területeket. Megnéztük (sajnos csak kivülről) a kosár, gyephoki, kézilabda és kerékpár csarnokot (ami szerintem legszebb épülete a parknak). Találtunk egy 3D HD mindenD mozi termet, ahova milliós sor állt, így passzoltuk. Van egy nagyon jó "kristályokból" álló akusztikai épület, ahova kisebb volt a sor, viszont inkább elhalasztottuk holnapra. Benéztünk végül a British Petrol házába, ami egy kör alakú épület, amelyben 360 fokban vetítenek egy forgó színpad köré mindenféle reklámmal teletömött Bullshitet, arról, hogy milyen jó, hogy a BP ilyenügyesen lát el bennünket energiával. Látványos a dolog, a sarkköri képek alatt még klíma és vízpermet is van, de nem igazán győztek meg a dologról. Azonban amiért végig néztük a filmet, kaptuk ajándékba egy fényképet, amit az olimpiai stadion mellett felálított dupla tükrös kiosknál készítettek nekünk, és velünk. Ráadásként, az egyik hostess kislányt is bevezettük a vizilabda rejtelmeibe és miután ma megnézte az első meccsét kitanítottuk, hogy csak nekünk, mint regnáló bajnokoknak szurkolhat :)
Séta közben belelestünk a parkon kereszül folyó kis "patakocska" felszínén úszó óriás kivetítő adásába, amit több ezer ember figyelt a környező füves lankákon fetrengve. Iszonyat szépen felépített az egész park, jó munkát végeztek a szigetlakók.
Egy apró kis negatívumot is találtunk azért. A hazaúthoz, most a hátsó kijáratot "választottuk", ami West Ham felé visz, és itt már azért látszottak a jelei annak, hogy mi volt a terület az olimpiai park felépítése előtt. A kivezető híd mellett találtunk egy beszáradt mocsárszerű képződményt, teleszórva gumiabroncsokkal és szeméttel. A felszíne olajosan csillogott és olyan büdös posvány szaga volt, hogy idehaza a Toi-Toi dolgozók sírva kérnék a receptet. Díszítésként még egy magában motyogó homless is társult a látványhoz.
Kis kerülőúton, de azért épségben hazaértünk és mivel a helyi pub-ban iszonyat tömeg volt a 24 órás szupermarketben vettük magunkhoz az altatót. Éljenek az alacsony alkoholtartalmú (8,4%) angol ciderek és a kieső bikinis Angol strandröpis csajok!
Holnap "sima" csaj röplabda új helyszín, új élmények és remélhetőleg őrületes hangulat, mert az angol csapat játszik!
Cheers!
