Kezdjük mindjárt a lényeggel: már megint nem nyertem a lottón. Az viszont bíztató, hogy eddig egy számot sem sikerült eltalálni, így matematikailag megnövekedtek a következő húzásnál az esélyeim :D
A mai nap egyébként az olimpia szempontjából pihenőnap volt, amit azért iktattam be, hogy legyen esély kicsit városnézésre is. Két terv volt mára az időjárás függvényében. Vagy a Buci palota és környéke, vagy múzeum. Mivel a vonat erős borulás és eső permet közepette ért be a Waterloo-ra, a második mellett döntöttem. Húztam a csíkot a British felé, mert kicsit sokáig aludtam és nem akartam túl későn érkezni. Tudtam előre, hogy a rabolt kincsek tárháza nem kicsi, de azért még így is durva volt első pillantásra. Másodikra is és harmadikra is. Az aula brutálisan néz ki a hatalmas üveg tetővel káprázik tőle a szem olyan szép. A belépéskor egyből a híres "diszkosz vető" szobor fogad mindenkit (amiről kiderült, hogy a feje egy teljesen másik alkotásról lett áthekkelve rá, az eredeti megsemmisülése végett) mivel nem vagyok egy nagy tervezgetős fajta, a jó öreg hack and slash-en nevelkedett módszert használva! a jobbra tarts elvét követve indultam neki a helynek. Az első terem totális káosz volt. Kb olyannak tűnt, mintha a platósifáról leadogatott stuffokat random szétdobálták volna a helységben. Szépen megfért egymás mellett az egyiptomi fáraó, a Maya isten és a szeksztáns. Nem igazán értettem a dolgot, de nem mentem reklamálni. Haladtam tovább a tematikusabban felépítettermek felé, kezdve a délamerikai civilizációk termeivel. Szerencsére épp belebotlottam egy idegenvezetésbe, amiben az Aztékokról mesélt egy kedves idős hölgy. A mondóka végén hozzájutottam egy térképhez, ami jelentősen megkönnyítette a tájékozódást. Mivel dönteni nem tudtam, hogy mivel folytassam az emeleten, inkább felszaladtam a "padlásra" ahol egy időszakos kiállítás volt Pablo Picasso rajzaiból. Mindig is imádtam az öreget, most sem változott a dolog... Örültem, mint hülyegyerek a hullámvasúton :) Mikor végeztem, visszatértem az állandó részhez, de ekkor már láttam és éreztem, hogy ez nem fog végetérni egy nap alatt. Elindultam a középkori Európa részleg felé, mert az tűnt a legszimpatikusabbnak, de eljutni már nem sikerült odáig. Hirtelen elém ugrott egy kínai és távolkeleti tárlat, majd mikor innen kievickéltem, az egyiptomi szárny. Ennek nem tudtam ellenállni így átrágtam magam a múmiákon és szarkofágokon. Iszonyatos mennyiség van mindenből, tényleg lehetetlen egy lendülettel végigjárni mindent. Az eredeti célomból annyi maradt, hogy elkattintottam 2 képet, aztán kifordultam az épületből. Folytatása következik...
A zsibongó fejemet ki kellett szellőztetni, így Kinga barátném hathatós segítségével végigjártam a camdeni zsibvásár azon részét, ahová az első napokban nem jutottam el. Ha én lennék a 15 éves unokahugom, nyilván összecsinálom a lábamat, így simán csak kapkodtam a fejem bármelyik sikátorba, vagy Boltba is fordultam be... Imádnivaló! Olyan mint egy Marakeshbe oltott ecseri piac, megfűszerezve, egy neoreneszánsz gót animerajongó szőnyegkereskedő vegyesboltjának titkos készletével. Hogy az üvegtigrist idézzem, olyan nincs, hogy nincs...akkor van!
BTW üvegtigris. Este felé még beugrottam a Magyar közponba (ahol még legaljább sűlyedtek, azzal, hogy a szirsz@r sopronit, amit már csak a szomszéd bárban osztanak, a magyar közösség helyett, elkezdték 3,5 fontért árulni az eredeti 1 helyett [csak szolídan annyit, hogy a szemközti Ír puban ezért Guinesst kapok]). Naszóval a mai sztárvendég Rudolf Peti és Nagy-Kálózy Eszter volt...mindaddig, amíg Buzánszky Jenő meg nem érkezett a Wembleyből. Eszméletlen, hogy milyen fitt a kisöreg, szinte segítség nélkül ugrot fel a színpadra riportot adni. Mondjuk nekem az este igazi fénypontja egy közös fényképezkedés volt a velorexek védőszentjével Waszlavik Gazember stbstb Lászlóval, aki már tegnap óta ott ólálkodik a környéken.
Csodák csodájára sikerült egész korán hazaérni, így most tuti fittek leszünk a holnapi Magyar-Román lábszőr és vizilabda mérkőzésre... csak a torkom kellene valahogy rendbeszedni, hogy legyen erőm üvölteni. A pálinkát még sajnálom megbontani és a méh is elég kevés errefelé (legalábbis ami nem a Britt nők belsejében tartózkodik)
No hajrá alvás GMT 0!
